Miben segítenek a rostok?

A rostok fogyasztása fontos szerepet tölt be a szervezet egészségének megőrzésében.

Világszerte egyre gyakoribbá válnak azok a megbetegedések, amelyek kialakulásában szerepet játszanak a helytelen táplálkozási és életmódbeli tényezők. Az egészség megőrzésben nagy fontossággal bírnak az élelmi rostok.

A rosthiányos táplálkozás számos betegség kialakulásában veszélyeztető tényezőként szerepelhet. Számos kutató a székrekedést a vastagbél átmeneti adaptációjának, alkalmazkodásának tartja a rostban szegény táplálkozáshoz. A rosthiányos táplálkozás következménye a széklet megkeményedése. Ha a vastagbélnek kemény székletet kell továbbítania, izomzata megnagyobbodik, fokozódik a belső nyomás, amelynek következtében az izomrétegek között létrejön a divertikulum, a vastagbél zsákszerű kiöblösödése.
A divertikulózis az iparilag fejlett országok lakosságának 30-35 százalékát érinti, a századfordulóig viszont patológiai ritkaságnak számított. Joggal nevezhető tehát századunk egyik hiánybetegségének.

Kockázati tényezőként tartják számon a rosthiányos táplálkozást – más tényezőkkel együtt – a vastagbéltumorok kialakulásában. Az egyik feltételezés szerint a rosthiányos táplálkozás következtében megnyúlt tranzitidő elősegíti, hogy az epesavak a vastagbél nyálkahártyáját irritáló karcinogén vegyületekké alakuljanak. A rostokban gazdag táplálkozás csökkenti a bélbaktériumok által képződő karcinogének létrejöttének és a bélfalra kifejtett hatásuknak a lehetőségét.

Egy nemzetközi európai szervezet (EPIC) négy és fél éven keresztül végzett – több mint 500 000 fővel – összehasonlító felmérést. A vizsgálat eredménye bizonyította, hogy azok között a résztvevők között, akik naponta átlag 35 g növényi rostot fogyasztottak, 40 százalékkal kisebb volt a vastagbélrák előfordulása, mint azoknál, akik naponta csak a szokásos 15 g rostot fogyasztották.

Az anyagcsere-betegségek közül az elhízás, a cukorbetegség és a magas vérzsírszint (koleszterinszint) kifejlődésében veszélyeztető tényező a rostszegény táplálkozás. Az elhízás megakadályozásában a táplálék rostanyagai az energiahasznosulás fiziológiai akadályát jelentik. Rosthiány esetében ez a fiziológiai akadály elmarad.

Az élelmi rostok táplálkozás-élettani jelentőségének a megismerése két angol orvos nevéhez fűződik. Burkitt és Trowel munkájuk során arra a következtetésre jutottak, hogy a táplálkozási tényezők (élelmirost- és zsírbevitel) és a bélbetegségek között összefüggés van. Különböző európai és afrikai országokban vizsgálták a vastagbéldaganatok előfordulási gyakoriságát. Azokban az országokban volt alacsonyabb a daganatos megbetegedések előfordulásának a száma, ahol a lakosság több élelmi rostot, és kevesebb zsiradékot fogyasztott.

Élelmi rostoknak nevezzük azokat a növényi sejtalkotó komponenseket, amelyek az emberi emésztőenzimek hidrolízisének ellenállnak, az enzimek nem képesek felszívódásra alkalmas kisebb egységekre bontani a rostokat. Megkülönböztetünk oldható és oldhatatlan rostokat. A Nopal mindkét fajta rostot tartalmazza, ezáltal elősegíti az egészséges bélműködést, és védi az emésztőrendszert. A rostok az emésztőrendszerben megkötik az epesavakat, a koleszterint, ezáltal rontják a zsírok és a koleszterin felszívódását, és a vékonybélben akadályozzák az epesavak visszaszívódását.
Fontos szerepük van a vér koleszterinszintjének a csökkentésében.

Az élelmi rostok fizikai-kémiai sajátságából adódik, hogy a béltartalom térfogatát jelentősen megnövelik, ezzel tudják az áthaladási idejét lecsökkenteni: ennek eredményeként a káros anyagok gyorsabban ürülnek ki az emésztőrendszerből. Növelik a béltartalom mennyiségét, gátolják a székrekedés kialakulását.

Bélrendszerünk egyik feladata a salakanyagok maradéktalan eltávolítása. A rendszer károsodhat a rostszegény étrend, a zsíros húsok fogyasztása, valamint a táplálékkal bekerülő káros anyagok, és a mozgásszegény életmód hatására is.

Túl lassú perisztaltika következtében a salakanyagok visszamaradnak a belekben, és rothadásnak indulnak. Ha azonban a bélmozgás túl gyors, a felszívódás nem elégséges, és a bélen lévő ún. barátságos baktériumok sem tudnak növekedni. Az élelmi rostok segítenek a megfelelő bélperisztaltika fenntartásában.

A rostok a vékonybélben lassítják a tápanyagok felszívódását. Ez kedvező – pl. cukorbetegség esetén -, mert a szénhidrát felszívódás lassításával csökkentik az ún. glikémiás indexet, ritkábban fordulnak elő vércukor-ingadozások, kiegyensúlyozottabbá válik a vércukor szintje.

A rostoknak fontos szerep jut még az energiaszegény étrendben és a testsúlycsökkentő diétában is. A rostdús táplálkozás mellé bőséges folyadékbevitel is szükséges, ami kb. 2 litert jelent naponta. Ha nincs megfelelő mennyiségű folyadék a rostok a nedvességet a bélfalból fogják elvonni, ez pedig inkább a székrekedés kialakulását segíti elő.

Egészségünk megtartása érdekében naponta mintegy 30 g növényi eredetű rostot kell elfogyasztanunk. A hazai táplálkozási felmérések szerint a lakosság élelmi rost fogyasztása nem kielégítő, a javasolt mennyiség felét sem teszi ki. Napi 3×5 gramm Nopal kaktuszpor elfogyasztásával a szükséges rostmennyiség majdnem harmadát (8,4 grammot) már be is vittük, és nagy szolgálatot tettünk szervezetünknek.
Kérdése van a Nopallal kapcsolatban? Kérdezze szakértőnket, a Nemzetközi Táplálkozáskutató Intézetet. Kattintson ide>>

 

Naturpiac üzletek>>

Aktuális akció>>